2013. január 7., hétfő

Marhabélszín édesköményes vegyes salátával, főtt burgonyával


Télen azért nálunk is gyakrabban húsé a főszerep. Ez így van rendjén, hiszen a hideg valahogy kívánatosabbá teszi a házi füstölt sonkát, kolbászt és ezúttal éppen egy marhabélszínt. De azért mégsem tudnék húst-hússal enni. Kell a saláta! Januárban (szerencsémre) ilyenekkel van tele a piac. Bár decemberben még tölgylevelű és szalanova saláta dömping volt, most leginkább leveles kel, rukkola, portulák és még sok csodás zöld kapható, amivel izgalmassá tehetjük az étkezést így tél közepén.
Az édeskömény nagy kedvenc lett az elmúlt évben és szerencsére elég gyakran jutottam hozzá. Nem csak mi, de Kristóf is nagyon szereti (ő még csak főzve eszi)! Együk nyersen salátába, sütve vagy párolva köretnek, de akár levesbe is főzhetjük. Én a szárait mindig a zöldséglevesbe főzöm, finom aromát ad neki. Hasfájós kisbabáknak is javasolják. Mi nem nagy mennyiségben, de azért a szokásos ebédhez keverve egy kis főtt édeskömény gumót gyakran adtunk Kristófnak. Finom aromája miatt, nagyon ízlett neki! Aki többet szeretne olvasni róla, az itt teheti meg. No meg természetesen rákeresve az interneten sokat lehet róla olvasni. 
A fodros vagy leveles kellel én az elmúlt években ritkán találkoztam. Étteremben ettem már, de piacon sose láttam. Így most megkóstoltuk. Nyersen salátába nagyon finom, de számoljunk azzal, hogy ez nem szalanova vagy jégsaláta, tehát a salátánk sokkal "keményebb" lesz. Többet róla itt olvashattok. Nyersen én a salátába a vastag szárát nem vágtam, hanem az ment a zöldséglevesbe. De természetesen az is ehető nyersen. Főve, sülve olyan ételekbe tegyük, amibe egyébként kelkáposztát használnánk.
A portulák jelentette számomra az újdonságot. Korábban még sose ettem. Íze végülis semleges. Én nem éreztem semmi karakteres ízt benne, viszont formára mutatós és állaga roppanós. Talán magában még jobban tudott volna érvényesülni, mint ebben a vegyes salátában. Noéminél találhattok még olyan recepteket, amiben portulák szerepel.
Rukkoláról regényt tudnék írni, de biztos ti is, ezért ha valaki kíváncsi az biztos neten utánaolvas. A nagyméretű a vad, kerti rukkola. Ezzel én eddig csak a Csörsz utcai biopiacon futottam össze. Hogy miért jobb ez? És most szubjektív vélemény következik...Hát nekem már sok rothadt doboz rukkolám volt a hűtőben a szokásos szupermarketiből. Ez sose rohad meg. 1 hétig hűtőben friss marad! Ez nem csak annak köszönhető, hogy hű de sokáig áll ez el, hanem annak is, hogy ebből vehetek csak 5-10 szálat, amennyit biztosan meg tudunk enni ketten. Azért a méretes áruházi rukkola dobozt ketten nem tudtuk megenni (ráadásul úgy, hogy Andrisom nem kedveli). Ja és fagyasztani ne próbáljátok (legalábbis a bolti szokásosat), sajnos az nem működik :( Ezt még akkor kipróbáltam, amikor nekünk soknak bizonyult néhány napra a nagy doboz rukkola.
Akkor a hosszú fecsegés után jöjjön a recept.



Hozzávalók 2 főre:

Zöldsalátához:
2 szál leveles kel
3 szál vad rukkola (vagy egy marék apró)
egy kis marék portulák
1/2 nagy édeskömény
1/2 körte
Öntethez: 1/4 citrom leve, 4 ek olívaolaj, 1 tk dijoni mustár, 1 kk vegyes mustrámag (barna, sárga, fekete), ízlés szerint só és bors.

Köret: 6-8 kifli burgonya, só

Hús: 250-300 g marhabélszín, só, bors


A marhabélszínt vegyük ki a hűtőből, hogy legyen ideje szobahőmérsékletűre melegedni mire elkezdjük sütni. A sütőt melegítsük elő 200 fokra.
A saláta magában is megállja a helyét, úgyhogy javaslom vegáknak vagy könnyű vacsorára! Minden hozzávalót alaposan megmosunk, a salátákat centrifugával megszárítjuk. A körtét meghámozzuk, az édeskömény szárát levágjuk (azt amúgy zöldségalaplé főzéshez érdemes felhasználni). Apróra vágunk mindent (portulák kivételével, az annyira pici levelű, hogy nem érdemes  vagdosni), édesköményt próbáljuk hajszálvékonyra vágni. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, majd a salátára öntjük.
A burgonyát meghámozzuk és bő sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük.
A marhabélszínt mossuk meg, konyhai papírtörlőkendővel töröljük szárazra. Egy serpenyőt forrósítsunk fel, majd amikor már forró öntsünk bele 1-2 evőkanálnyi olívaolajat. Tegyük bele egészben a marhabélszín darabot és annak minden oldalát süssük 1-1 percet. Közben sózzuk, borsozzuk. Ha már szép kérget sütöttünk neki, akkor az előmelegített sütőbe helyezzük 10-15 percre. Sok szakácskönyv szerint ilyenkor csak 5 percet javasolnak, de nekem úgy túl véres marad a hús. A negyedóra bizonyult jónak nálunk (ilyen kisebb méretű hús esetén, nagyobbat biztos tovább sütném...). Fontos, hogy ha kivettük a sütőből akkor további 15 percet hagyjuk pihenni és csak utána szeleteljük éles késsel. A salátával és burgonyával tálaljuk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése