Pipacs Pékség

A jó pékségeket keresni kell. És legtöbbjük sajnos nincs a közelünkben. Az olyan pékséget, ahol a kenyér héja olyan ropogós, mint anno kudui Mamám kemencében sült kenyere. Na ilyen volt a Pipacs Pékségtől vásárolt kenyér. Héja roppanós, belseje puha, azok az igazi házi ízek. Ez az a kenyér, ami 2-3 nap múlva is kenyér (és nem valami szivacs...)! Az tény, hogy jó kenyeret csak jó alapanyagból lehet sütni és hozzáértéssel. Nos Pipacséknál mindez megvan. Csak egy a hátrány: messze van. Bár előnyömre mégis férjem munkahelyéhez közel, úgyhogy megyünk még, azaz küldöm Andrist.

A pékség maga nem valami pucc, iparterületen van, de bent barátságos, a kenyerek igényesen vannak elhelyezve. Tökéletesen megfelel a célnak, elvégre az ember azért rohan oda, hogy vacsorára friss kenyeret vigyen a családnak.

Többféle kenyérből van nekik bőven, rendelés nélkül is lehet vásárolni. Viszont ha például tönkölykenyérre vágyunk (teljes kiőrlésű, a képen), akkor érdemes rendelni.

Rendelni ITT lehet és megjelölni, hogy kedden vagy csütörtökön lesz az átvétel. Mert ugyan nincs minden nap nyitva.

Bio, kézműves kenyerek ezek, természetes kovásszal készülnek, élesztő és egyéb adalékok hozzáadása nélkül. Na és itt a lényeg: az adalékmentesség. Mert ugyan ha valaki megnézi, akkor lehet szemet szúr neki, hogy bizony nem a legolcsóbb a kenyér. Hát igen, de a lisztet meg kell fizetni (ráadásul bio liszt), csak az adalékanyag olcsó...és abba sem szeretnék mélyen belemenni, hogy a szivacsos, adalékos kenyér milyen lesz másnap. Nekem egyszer édesapám mesélte, hogy egy "klasszikus" pékségben látta, hogy mennyire minimális liszt kerül a kenyérbe és mi az a sok "egyéb" amit bizony beletesznek. Hogy mitől lesz barna az olyan pékségekben a rozskenyér...Nos a Pipacs pékségben például a képen látható teljes kiőrlésű tönkölykenyér a liszten, kovászon, són és vízen kívül egyebet nem tartalmaz.

Szóval ha tehetitek nézzetek be hozzájuk, biztos ízleni fog a kenyér!

Mi a kenyereket padlizsánkrémmel (vinettával) ettük. Szüleim hoztak kerti grillen sült padlizsánt (szezonban fagyasztani szokták). Aki evett már ilyet tudja, hogy egészen más, mintha sütőben sült volna: van neki egy enyhén füstös íze. Ahhoz már csak egy kevés olívaolajon sült hagyma, só és még egy löttyintésnyi olaj került. Robotgéppel eldolgoztam, hogy szép "habos" legyen. Hozzá vékonyra szeletelt hónapos retket tálaltam. Ha szezonja lenne, akkor azt mondom a paradicsom a legjobb a vinettás kenyér mellé. Meg a telemea (amolyan feta szerű).

Kókuszos csiga

Ráérős hétvégi reggeli lehet ez a kókuszos csiga. A kelt tésztába nem kell tojás. 2 napig puha marad, utána nem tudom, mert elfogyott. Tökéletes recept felesleges tojásfehérje felhasználására. Nekem a pudingoktól, krémektől mindig megmarad a fehérje, amit lefagyasztok. Ilyenkor pont jó elővenni. Dióval, mogyoróval vagy mandulával is tökéletes.

Hozzávalók (25-30 darabhoz):

Kelt tészta:

250 ml tej

szárított élesztő (3/4 zacskót használtam, az egész fél kiló liszthez való volt)

370 g (tönköly)liszt

csipet só

80 g vaj

2 ek. (nád) porcukor

Töltelék:

3 tojásfehérje

250 g (nád)porcukor

150 g kókuszreszelék

1 tojás megkenni a csigákat

A langyos tejbe keverem az élesztőt. A vajat hagyom szobahőmérsékletre melegedni. Egy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót a porcukrot majd a vajat és a tejes élesztőt is. A robotgépem dagasztókarjával 4-5 perc alatt homogénre dagasztom. Szép bucit lehet belőle formálni. Kelesztőtálban (lefedve) nagyjából 40 perc alatt duplájára kelesztem.

A töltelékhez a fehérjéket a porcukorral gőz fölött felverem. Robotgéppel dolgoztam, lassú fokozaton. A végén spatulával keverem hozzá a kókuszreszeléket.

A tésztát kettéosztom. Nagyobb téglalapot nyújtok (ha tapad, akkor enyhén lisztes felületen), rákenem a kókuszos töltelék felét (a téglalap egyik végét érdemes töltelék nélkül hagyni, hogy jobban összetapadjon a vége). Szorosan feltekerem, majd nagyjából 2 cm széles csigákat vágok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, viszonylag távol egymástól, mert még keleszteni fogom. A maradék tésztából is téglalapot nyújtok, megkenem a maradék töltelékkel, feltekerem és csigákat vágok. Másik tepsibe teszem (nekem két közepes tepsi telt meg a csigákkal). a csigákat papírral/tiszta konyharuhával letakarom és nagyjából 30 percig kelesztem. Addig a sütőt előmelegítem 230 fokra. A tojást villával felverem, majd ecsettel megkenem a csigákat. Az előmelegített sütőben nagyjából 8-9 perc alatt aranybarnára sütöm a kókuszos csigákat. Ha túl erős lenne ez a hőmérséklet, akkor vegyük kicsit lentebb.

Tejeskávé mellé tökéletes.

Lisztmentes csokitorta

Pénteken a Metro Gasztroakadémián jártam, ahol Bereznay Tamással többek között főztünk is. A találkozó apropója a jövőhéten induló Könyha ördöge műsör volt. Az előzetes izgalmas, ígéretes műsornak tűnik. Ha tehetitek nézzétek meg!

A desszert egy lisztmentes csokitorta volt. Itt az én verziómat találjátok, kicsit alakítottam az eredeti recepten. A csokitortám cukormentes is lenne, ha cukormentes csokit használtam volna. Sőt talán nem hibázok ha azt mondom paleo is lenne, ha csak kókuszzsír került volna bele. Egyszerű 4 alapanyagból álló sütemény ez, ami gyorsan elkészül. Langyosra hűlve már szeletelhető.  

Hozzávalók (23 cm-es tortaformába, 8-10 szelethez):

6 tojás (M-es)

80 g vaj + 40 g kókuszzsír/kókuszolaj (teljes egészében kókuszzsírral vagy csak vajjal is készülhet)

150 g 70%-os étcsokoládé (cukormentes ha ragaszkodunk a mentességhez)

130-150 g eritritol por ( most 150 grammal készült, de szerintem kevesebb is kerülhet bele, nekem még így is picit édes volt, következőre 130 grammot teszek bele) ha nem cukormentes és porcukorral készül, akkor se kerüljön bele 160-170 grammnál több (az eritritol jobban édesít mint a cukor, ezért mindenképpen kevesebb kerüljön belőle). Természetesen nyírfacukorral is készülhet.

csipet só

+egy kevés vaj/kókuszszír+porcukor/eritritol a tepsit kikenni

Tamás eredeti receptje itt található.

A kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt teszek. Az oldalát kikenem kókuszzsírral (vajjal), megszórom porcukorral (eritritol vagy klasszikus porcukor).

A sütőt előmelegítem 200 fokra (légkeveréses).

A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verem. A szobahőmérsékletű vajat/kókuszsírt a porcukorral és a tojássárgákkal habosra keverem. A kókuszzsírt egyébként kissé megolvasztottam, hogy ne legyen túl kemény.

A csokit gőz fölött megolvasztom és hozzáadom a cukros tojássárgás keverékhez, majd a tojáshabot óvatosan beleforgatom (spatulával előbb a felét majd a maradék másik felét is). Tepsibe öntöm és nagyjából 30 perc alatt készre sütöm. Hagyom kihűlni majd szeletelem.

Vargabéles vaníliasodóval és fűszeres sült meggyel

Akár a holnapi nap apropójából mondhatnám, hogy szívecskés. De nem csak holnap lehet ilyen, legalábbis szerintem. Ha van egy szív alakú desszertgyűrűnk, akkor könnyen kivághatjuk. Persze így lesznek selejt darabok, de a végén azokat is jóízűen meg fogjuk enni :) Mellé vaníliasodó és sült meggy készült.

Hozzávalók 

Vargabéles (34*24 cm-es tepsibe):

1 (teljes kiőrlésű) réteslap (6 lap volt benne)

150 g cérnametélt (széles metélt is jó lehet, a legjobb ha van házi)

500 g zsíros túró

400 g zsíros tejföl

1 (kezeletlen) citrom reszelt héja

csipet só

6 tojás szétválasztva (M-es)

100 g (nád)cukor

150 g mazsola

1 vaníliarúd

összesen 1 ek vaj a tepsit kikenni + olvasztott vaj a tetejére

Sodó:

1.2 l zsíros tej

6 tojás sárgája

4 ek. (nád)cukor

2 vaníliarúd

2 púpozott ek. kukoricakeményítő

Meggy:

200 g (nálam fagyasztott) meggy

1 csapott ek. (nád)cukor

2-3 szem fahéjvirág, szegfűszeg és szegfűbors, 1 zöld kardamom

A vargabélessel kezdek. A cérnametéltet bő sós vízben megfőzöm. Leszűröm, engedek rá hideg vizet, hogy gyorsabban kihűljön. A mazsolát langyos vízbe áztatom 5-10 percre. A túrót és a tejfölt botmixerrel összekeverem, hogy krémesebb legyen. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom. A fehérjét a csipet sóval kemény habbá verem. A sárgákat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliarúd kikapart magjait, a reszelt citromhéjat. Hozzákeverem a túrós-tejfölt, a cérnametéltet és a kinyomkodott mazsolát. Végül óvatosan beleforgatom a tojáshabot.

A tepsit bőven kivajazom és beleteszem a réteslapok felét, nálam 3 darab. Rá a tölteléket majd a maradék réteslapokat úgy, hogy azokat kissé megkenem olvasztott vajjal (nagyjából 1 ek. vaj fogyott el a tepsihez és a réteslapokhoz). Ecset segítségével kentem az olvasztott vajat a réteslapra.

Az előmelegített sütőben nagyjából 45 perc alatt sül készre, ha barnulna a teteje, akkor kerüljön rá egy sütőpapír.

A sodóhoz 1 liter tejet a cukorral és a vaníliarudak kikapart magjaival és a vaníliarudakkal felforrósítom, nem kell forrnia. A tojássárgákat a keményítővel elkeverem, majd adok hozzá a melegedő tejből is. Végül az egészet visszaöntöm és nagyon alacsony hőfokon addig kevergetem, míg besűrűsödik. Nem kell pudingszerű legyen, de azért viszonylag sűrű. A maradék 2 deci tejet közben felforralom, de el is zárom a tüzet. Ha besűrűsödött a sodó, akkor még hozzáöntöm a maradék 2 deci tejet és elérem a kívánt folyós állagot. Végül egy szűrőn átszűröm. Hűtés közben érdemes kevergetni.

A meggyet a cukorral és fűszerekkel néhány perc alatt beforralom. A fűszereket én teafilterbe tettem, hogy a végén könnyebben eltávolítsam.

Ha készen van minden és a vargabéles langyosra hűlt, akkor lehet tálalni, kockára vágni vagy kedvünk szerint például szív alakúra. Mehet hozzá a sodó és egy kevés meggy.

Jó étvágyat!

*ha maradna a vargabélesből másnapra, akkor hűtőben tároljuk, de fogyasztás előtt érdemes langyosra melegíteni, újra puha és finom lesz

Avokádókrém vajjal és sült fokhagymával

Az avokádó mindig jó a gyors vacsorákhoz. Arra kell figyelni, hogy a boltok többsége nem érett darabokat árul, ez nagyjából 4 nap alatt puhul meg otthon a pulton. Ha azonnal fogyasztani akarjuk, akkor ready to eat, puha avokádót kell beszerezni, ennek viszont borsósabb az ára. Külső héjra itt leggyakoribb a zöld, de néha látni sötét, fekete színűt is. Olyanból főként ready to eat darabokkal futottam össze.

Nos visszatérve az avokádókrémhez nagyon sokféleképpen lehet variálni, hogy sose legyen unalmas. Itt van például ez a spenótos-kesudiós verzió vagy éppen egy klasszikusabb paradicsomos egy kevés tejföllel.

Ezúttal egy klasszikus verzió készült vajjal, sült fokhagymával és zöldcitrommal. A ráadás hozzá a pirított kesudió vagy mandula és egy leheletnyi füstölt fűszerpaprika. A lime leve valahogy jobban bevált nekünk mint a citromlé. Egyrészt édeskésebb, másrészt én azt is tapasztalom, hogy a lime miatt sokkal tovább marad szép zöld a szendvicskrém felülete. Több órát volt hűtőben egy adag, direkt figyeltem, nagyjából 6-7 óra után kezdett el barnulni. Tény, hogy a folpackot úgy tettem rá, hogy közvetlenül a krém felületére is. Ilyenkor egy mély üvegbe teszem, hogy minél kisebb legyen az a felület, ami bebarnulhat. No de inkább annyi készüljön, amennyit megeszünk, elvégre frissen a legjobb.

Hozzávalók (2 főre volt elegendő):

2 érett avokádó

1 gerezd fokhagyma

1 ek. olívaolaj

1 púpozott ek. vaj

1/4 lime leve

só

tálaláshoz: pirított kesudió, mandula, fűszerpaprika és friss kenyér (nálam éppen rozskenyér)

Ha valaki fokhagymásabban szereti, akkor tehet bele 2 gerezddel is, de nekünk ez így a pont jó volt, amitől még tényleg csak enyhén fokhagymás az egész. Az aprított fokhagymát az olajon egy kis serpenyőben megsütöm. A fokhagymának szép aranybarnára kell sülni. Tehetjük ezt mikróban is, próbáltam ott is működik, csak fontos hozzá az olaj és hogy le legyen fedve. A vajat is megolvasztom lábosban vagy mikróban.

Az avokádót megmosom, kettévágom, kikanalazom egy nagyobb tálba. Hozzáadom az olvasztott vajat és botmixerrel pürésítem. Hozzáadom az olívaolajas fokhagymát, meglocsolom a lime levével és bőségesen megsózom, összekeverem majd beteszem a hűtőbe 10-15 percre, hogy a vaj vissza tudjon dermedni. Száraz serpenyőben egy marék kesudiót vagy mandulát pirítok hozzá. Friss kenyérrel vagy pirítóssal tálalom.