Ricottás szedertorta

Egyszerű és nagyon finom szedertorta ricottával. Gyönyörű színe lesz a krémnek a szedertől.

Hozzávalók (19 cm-es tortához)

Tortalap:

2 tojás szétválasztva

4 ek. (nád)cukor

4 ek. olaj 

1/2 tk. (foszfátmentes) sütőpor

4 ek. (tönköly)liszt

Krém:

400 g szeder (ebből 300 g a krémbe, 100 g díszítéshez)

75 g (nád)cukor

500 g ricotta

250 ml tejszín

1 zacskó lapzselatin (6 db, 10 g)

A tortalapot sütjük meg előbb. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivajazunk vagy sütőpapírral kibélelünk egy 18 cm-es kapcsos tortaformát. A tojások fehérjét a cukorral kemény habbá verjük, hozzáadjuk a tojássárgákat majd az olajat is. Félretesszük a robotgépet és spatulával dolgozunk tovább. Beleszitáljuk a lisztet és a sütőport. Spatulával homogénre keverjük, vigyázva, hogy ne törjük össze a habot. Tepsibe öntjük és 25-35 perc alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük készen van-e (ha beleszúrjuk a hústűt kihúzva nem szabad ragadnia) vagy akár ha egy kiskanállal egy pontban megnyomkodjuk a piskótát és az szépen szivacsosan reagál, azaz visszaáll a helyére, akkor is azt jelenti készen van, de ha nyoma marad a kiskanálnak, akkor érdemes még sütni. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd három lappá vágjuk.

A krémhez a 300 g szedret a cukorral összeforraljuk, botmixerrel pépesítjük, majd szűrőben átpasszírozzuk, eltávolítjuk a magokat. Hagyjuk kihűlni. A lapzselatinokat hideg vízbe áztatjuk 10 percre. A tejszínt kemény habbá verjük. A zselatinból kinyomkodjuk a vízet, majd egy lábosba tesszük és rákanalazunk 2-3 evőkanálnyi szederpürét (ami egyébként elég folyós lesz). Felforraljuk. A ricottát a szederrel homogénre keverjük robotgéppel, majd hozzáadjuk a szedres zselatint és a tejszínhabot is. A habot már spatulával dolgozzuk bele, vigyázva, hogy ne törjük nagyon össze. A krémet három részre osztjuk.

Egy tálra tortakarikát helyezünk és bele a legalsó lapot, úgy, hogy legyen egy kevés hely a tortalap körül, tudja a krém azt körülvenni. Beleöntjük a krém egyharmadát. Következő lapot is beletesszük, rá a második adag krémet majd az utolsó lapot és végül a maradék krémet. Hűtőbe tesszük 3-4 órára, de legjobb ha éjszakára. Tálaláskor a maradék szederrel kínáljuk.

Ciderpalacsinta

Egy gyors palacsinta, fűszeres túrókrémmel és ribizlivel. Benne tej és ásványvíz helyett cider. Süssétek meg, amíg még tart a ribizliszezon. Vagy a nagy melegben vegyetek rá valakit süsse meg Nektek :)

Hozzávalók (12 palacsintához, 23-25 cm-es serpenyőben):

2 tojás (M-es)

csipet só

300 g (tönköly)liszt

570 ml cider (Somersby almásat használtam), ne legyen hűtőtt

25 ml olaj

Túrókrém:

350 g túró

200 g zsíros tejföl

80-100 ml tejszín

60 g méz

1 csapott tk. őrölt fahéj

1/2 kk. őrölt kardamom

Ribizliszósz:

300 g ribizli (akár fagyasztott is lehet)

3-4 ek. (nád)cukor

1/2 kk. agar-agar (vagy egy kevés pektin vagy zselatin), de akár elhagyható

50-100 g ribizli tálaláshoz

Előbb a palacsintákat sütjük meg. A két tojást a csipet sóval kissé felverjük majd apránként hozzáadjuk a lisztet és a szobahőmérsékletű cidert (váltakozva). Robotgéppel dolgozunk. Nem kell bele teljesen két üveg cider, de gondolom senki nem esik kétségbe, le fog az csúszni sütés közben :) Sőt javaslom hűtsetek be még egyet! :) Végül az olajat is hozzáadjuk és forró serpenyőben sorra megsütjük a 12 palacsintát. Nekem nem kellett a serpenyőt olajozni (eleve a tésztába volt a palacsinta és nem tapadt oda), de ha olyan a serpenyő, hogy beletapad, akkor javaslom az ecsetes olajozást minden palacsinta után.

Elkészítjük a túrókrémet. Botmixerrel pürésítjük a túrót a tejföllel, hozzáadjuk előbb a 80 ml tejszínt (majd a végén állagtól függően tehetünk még bele 10-20 ml-t), mézet és fűszereket. Ha nem elég krémes, akkor adjunk még hozzá folyékony tejszínt.

A ribizliszószhoz egy lábosban a megtisztított ribizlit összemelegítjük a cukorral, míg az elolvad. Beleszórjuk az agar-agart (de akár pektin vagy zselatin is lehet), felforraljuk. A zselésítő anyag akár elhagyható, de akkor folyósabb lesz a palacsintában a szósz.

Végül elosztjuk a túrókrémet és a ribizliszószt is 12 felé és a palacsintákat megkenjük előbb a túrókrémmel majd a ribizliszósszal. Feltekerve vagy összehajtogatva tálaljuk friss ribizlivel.

Sült céklás szendvics rozmaringos ricottakrémmel

Blog nevéhez hűen színek a konyhában, azaz a terítéken. Cékla. Sokszínű. Puhára sült. Mindez egy gyors szendvicsben, amit magunkkal vihetünk a strandra.

A TeaRoom lányok egy Beach Blogger Bisztrot képzeltek el az 58. VKF!-re. Az én képzeletbeli bódémban többek között ilyen szendvics is kapható lenne. Persze minden más is: rengeteg sütemény, limonádék, palacsinták, burgerek. És minden colors módban: egészséges, természetes alapanyagokkal a lehető legszínesebben.
Már régóta terveztem a Szimplában chioggia csíkos céklát venni. Ezúttal végre eljutottam hozzájuk. Ha ott jártok a hatalmas zöld fűszer és sajt kínálatot se hagyjátok ki!
Amit röviden érdemes a csíkos cékláról megjegyezni az, hogy párolással, főzéssel bizony elveszti a szépségét. Sütéssel viszont nem. És szerintem sokkal de sokkal puhábbra sül ez a fajta cékla! Csak úgy olvad a szájban.

Hozzávalók (2 szendvicshez):
2 darab bagett (vagy akár kifli, zsemle, ciabatta, ami éppen akad)
3 apró cékla
néhány szelet sajt (nálam a Szimplában vásárolt vörösboros és natúr sajt)
1 ág rozmaring
maldon só

Szendvicskrémhez:
100 g ricotta
2 ek zsíros tejföl
1 ág rozmaring
só, bors ízlés szerint

Előbb a céklákat süssük meg. Akár előző napon is készülhet. 200 fokos sütőben 35-45 perc alatt alufóliába burkolva puhára sütjük. Hústűvel ellenőrizzük ha puha. Vegyük ki a sütőből és alufóliába burkolva hagyjuk langyosra hűlni.
Készítsük el a szendvicskrémet. A ricottát a tejföllel és az apróra vágott rozmaring levelekkel keverjük össze, ízlés szerint fűszerezzük.
Csak annyi maradt hátra, hogy meghámozzuk a céklákat, szeleteljük, megkenjük a szendvicseket és megpakoljuk a sok finomsággal.

Kakukkfüves sült sárgabarack mandulával, görög joghurttal és kekszmorzsával

Bár hosszúra sikerült a cím, higgyétek el az elkészítése annál gyorsabb és nagyon egyszerű. Tulajdonképpen karamellizált barackról van szó egy kevés kakukkfűvel, mandulával, nyakon öntve görög joghurttal és megszórva egy kevés kekszmorzsával.

Nézzétek el, hogy megint kék a háttér. 

Hozzávalók (1 főre):

5-6 sárgabarack

1/2 ek. vaj

1 ek. nádcukor

2 kis kakukkfűág

1 ek szeletelt mandula

1 keksz

50-100 ml görög joghurt

A barackokat megmosom, szárazra törölöm, félbe vágva kimagozom. A kakukkfüvet is megmosom, megszárítom. A vajat a cukorral egy serpenyőben megolvasztom. A vágott felével lefele belehelyezem a barackokat. Megszórom a kakukkfű felével. Megfordítom a sárgabarackokat, beleszórom a mandulát és sütöm míg a barackok puhák lesznek és a mandulák kissé színt kapnak.

Tálalhatjuk pohárban is rétegezve, de nálam ezúttal tányérba került. Legalulra a joghurt került, rá a barackok, megszórtam egy összetört keksszel és a maradék friss kakukkfűvel.

Kukorica

Gyerekkori emlékeim szerint a kukoricafőzés, azaz málécső (sőt néha málécsű ) főzése bizony hosszas folyamat volt. Kuduban (nem, ez nem egy afrikai falu :) ez Várkudu, Erdélyben) a nagymamám órákig főzte. És hát megvan a miértje is: akkor ugye nem a csemege, hanem javarészt a takarmány kukorica korai leszedése jelentette a kukoricafőzést. Színben is sokkal sárgábbak voltak azok, mint a mostanában kapható csemegekukoricák. Jól megsózva imádtam ropogtatni.

Ma már szerencsére 10-20 perc főzés után élvezhetjük a finom kukoricát. Ti szoktatok főzni?